Ma reggel még nyolc óra sem volt rám csörgött Panni a skypon alig 2000 km. távolságból.
Tegnap Tamással beszélgettem. Olyan nekem, mintha egy kicsit itt lennének velem.
Óriási dolog az internet, mert plusz kiadás nélkül akár egy óra hosszat is beszélgethetünk. Mobilon ez az idő igencsak megviselné a pénztárcánkat.
Aztán meg enyhíti nekik a honvágyat, nekem a hiányukat.
Minden tiszteletem az Övék, hogy ott az idegenben igyekeznek megvetni a lábukat és bár fizikai munkával, de az itthoni viszonyokhoz képest jobban megfizetve dolgozni.
Egy kicsit most már nyugodtabb vagyok, úgy néz ki Panni is sínre került, Istenem, hogy izgultam érte, mikor a harminc kg. cuccot cipelve megérkezett Londonba s mivel késett a repülő s lekéste a buszt is azt sem tudta, hogy is fog ő a szálláshelyre eljutni. Aztán minden megoldódott, jött a következő busz, beszállította a metróig, ott már várt rá közel másfél órája a volt kolléganője, akivel eljutott a lakásra és még aznap az ötcsillagos hotelbe, ahol próbaidőre felvették . Kemény a meló nyolc órán át, de az egy heti fizetése annyi, mint amit itthon egy hónap alatt keresne, ha lenne munka. Ráadásul napi háromszori étkezést is biztosít a hotel,bőséges választékkal, ami nagyszerű dolog, nem kell este fáradtan vacsora főzéssel törődni és amit a kaján megspórol az sem utolsó szempont. Igaz, hogy a lakásbérlet és a közlekedés drágább, mint itthon, ám a kinti kereset kompenzálja.
Tamásnak lazább a munkahelye, mert heti 20 órában foglalkoztatják, de ehhez még túlórák jönnek, meg a bérkiegészítés, így neki is meg van a pénze. Erika nyolc órában dolgozik, többet keres Tamásnál. Bérelnek csak kettőjüknek egy kis házat, fizetik a rezsit, élnek normális szinten. Nyáron Amerikába készülnek nyaralni öt napra, gyűjtik a rávalót.
Minden oké, csak ne lennének 2000 km. távolságra. Igaz, hogy repülővel alig egy óra, csak én már nehezen szánom rá magam egy ilyen utazásra. Bár ki tudja mit hoz a jövő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése