Süt a nap

"Süt a nap, nehogy szomorú légy

Ez lehetne százszor is rosszabb.

Süt a nap, kicsit nevet az ég

Még gyönyörű dolgokat hozhat...."/Emberek/

Vagy

"

Olvad a hó, tavasz akar lenni. Mit tudom én, mi szeretnék lenni! Pehely vagyok, olvadok a hóval, mely elfoly mint könny, elszáll mint sóhaj. Mire a madarak visszatérnek, szikkad a föld, hire sincs a télnek…/Babits/ Kisétáltam, vagy inkább cammogtam havon át, buckán át as temetőbe. Az utat letakarították, de a sírokat alig tudtam megközelíteni a letolt hótól. A papa és az anyuék sírjáról leolvadt a hó és az összes borostyán levelet a rügyekkel együtt lerágták a temetőbe betévedt őzek. A szőlőskert felől jöhettek, mert az új sírok virágaiban nem tettek kárt. Az én ősszel ültetett árvácskáimnak nyoma sem maradt. Lehet, hogy ki kell szedni a borostyán töveket is, mert nem biztos, hogy kihajtanak. Azért ültettem volna, hogy télen-nyárion szép zöld legyen a sírhalom. Szegény őzikéket is megértem, ott kerestek élelmet a nagy hóban, ahol találtak. Hazafelé megálltam a három új sírnál , fiatal férfiak , még sok dolguk lett volna ideát.