Vacsorával egyben kötött operett és nótaestre hívta meg a civilszervezetek képviselőit a kémeri baráti kör. Úgy cseppentem ebben a rendezvényben, hogy még észben sem kaptam és már elígérkeztem. Leginkább a nóta szeretete vonzott, a hosszú, döcögős út már kevésbé.
A polgármesteri hivatalban fogadtak bennünket és döbbenten láttam, hogy a szinte színmagyar falu hivatalában minden kifüggesztett közlemény, sőt még a naptár is román nyelven íródott. Hát igen ez itt Románia, bár az est folyamán ezt egyáltalán nem éreztük. Hogy mondja a nóta: "Hosszú asztal mellett magyar fiúk ülnek, valami szép magyar nótát énekelnek."
Az est nagyon jól sikerült. A mesterien feldíszített színpadon népi zenekar játszott. Három énekes volt: egy operetténekes pár, akik művészi fokon énekeltek ismert operettekből. A harmadik énekes tulajdonképpen a falu kántora, de olyan lelkesedéssel énekelte a szebbnél-szebb magyar nótákat, hogy öröm volt hallgatni és rövid idő múltán a közönség is vele énekelt.
Az est fényét emelte az életmű díjak átadása. Volt közöttük tanár, tanító, főkönyvelő, sőt a mi volt jegyzőnk kapta meg elsőként a bekeretezett oklevelet a két falu barátságának kialakításáért.
Megható volt a nagyon öreg tanítóbácsi , aki arról beszélt itt kezdte a pályát, innen ment nyugdíjba és minden felől érzi még ma is öregen, betegen a feléje áradó, segítő szeretetet.
A vacsora kitűnő volt:előétel, töltött káposzta, sertéstokány, diós,mákos,mazsolás kalács. Lelkes,kedves kémeri fiatal asszonyok szolgáltak fel a legalább háromszáz fős közönségnek. Ott voltak a faluból elkerültek, de szívesen visszajárók, csak úgy röpködtek a történelmi városnevek: Nagyvárad, Zilah.
Éjfél körül asztalbontás és bál következett. Egy keringőt óvatosan még én is bevállaltam.
Szép volt, jó volt, köszönöm, hogy ott lehettem.
A polgármesteri hivatalban fogadtak bennünket és döbbenten láttam, hogy a szinte színmagyar falu hivatalában minden kifüggesztett közlemény, sőt még a naptár is román nyelven íródott. Hát igen ez itt Románia, bár az est folyamán ezt egyáltalán nem éreztük. Hogy mondja a nóta: "Hosszú asztal mellett magyar fiúk ülnek, valami szép magyar nótát énekelnek."
Az est nagyon jól sikerült. A mesterien feldíszített színpadon népi zenekar játszott. Három énekes volt: egy operetténekes pár, akik művészi fokon énekeltek ismert operettekből. A harmadik énekes tulajdonképpen a falu kántora, de olyan lelkesedéssel énekelte a szebbnél-szebb magyar nótákat, hogy öröm volt hallgatni és rövid idő múltán a közönség is vele énekelt.
Az est fényét emelte az életmű díjak átadása. Volt közöttük tanár, tanító, főkönyvelő, sőt a mi volt jegyzőnk kapta meg elsőként a bekeretezett oklevelet a két falu barátságának kialakításáért.
Megható volt a nagyon öreg tanítóbácsi , aki arról beszélt itt kezdte a pályát, innen ment nyugdíjba és minden felől érzi még ma is öregen, betegen a feléje áradó, segítő szeretetet.
A vacsora kitűnő volt:előétel, töltött káposzta, sertéstokány, diós,mákos,mazsolás kalács. Lelkes,kedves kémeri fiatal asszonyok szolgáltak fel a legalább háromszáz fős közönségnek. Ott voltak a faluból elkerültek, de szívesen visszajárók, csak úgy röpködtek a történelmi városnevek: Nagyvárad, Zilah.
Éjfél körül asztalbontás és bál következett. Egy keringőt óvatosan még én is bevállaltam.
Szép volt, jó volt, köszönöm, hogy ott lehettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése