Tallóztam Bluemoontól

Szigorú szülő?

A tömött villamoson divatos anyuka ül divatos drága holmikba öltöztetett hároméves kislányával. A négyes ülésen a kislánnyal szemben egy idős nő ül, mellette egy fekete bőrszerkós, szegecsekkel kivert, tetovált fazon, rágózva, fülébe dugott fülhallgatóból üvöltő alternatív zenével. A kislány harangozik a lábával, és minden előrelendülés során belerúg a vele szemben ülő idős nő térdébe. Az idős nő igyekszik kitérni a rúgások elől, de akármerre is húzza a térdét, a divatbaba mindig pontosan térden rúgja. Az idős nő kéri a kikent kifent anyukét, szóljon legyen szíves a gyermekének, ne rugdossa, mert fáj a lába. Az anyuka felháborodottan visszavág, dehogy szól rá a gyerekre, ő szabad szellemben neveli a gyerekét, azt csinál amit akar, ha rászólna, akkor lelkileg sérülne a gyerek . A kislány boldog mosollyal harangozik tovább a lábával, és rugdossa szemben ülő térdét. Kisvártatva feláll a bőrszerkós, kiveszi a rágót és a divatos anyuka hajába nyomja a rágógumit. Mire az a felháborodottságtól hápogva kérdi, hogy mégis hogy képzeli? Mire a rokker csak annyit mond, "tudja, engem is szabad szellemben neveltek".


Nézem a Spektrumon a Világ legszigorúbb szülői sorozatot.
Elcsodálkozom a brit tinik viselkedésén, azon az eszméletlen szabados, azt csinálok amit akarok, mindenki más le van sajnálva típusú életfelfogáson, ami süt belőlük. Nem, nem is az ő viselkedésük az, ami igazán felháborít, hanem a szüleiké. Pedig nem is róluk szól a műsor. Pedig ők a hibásak. Nem is kicsit. Nagyon.
Valahol valamit nagyon elszúrtak a gyerekek nevelésével. Velük kellene foglalkozni, nem az elrontott nevelésű gyerekeikkel.

Érdekes, hogy a Póráz két végén (It's Me or The Dog) c. műsor, ami a kutyák neveléséről szól, ott bezzeg a kutyatartókat tanítják meg arra, hogy hogyan bánjanak a kutyáikkal. Cesar Millan-ről nem is beszélve.

A szülőket kéne megtanítani arra, hogy kell a gyerekeikkel bánni. A legtöbb embernek fogalma sincs arról, hogy hogyan lehet gyereket, vagy akár kutyát nevelni.

Apám mondogatta, hogy "ezen a világon a vereshagyma pucolástól az egy-isten-imádásig minden erőszakon alapul" annak idején nem hittem, mostanra azonban egyre tisztábban látom, hogy igen, igaz. Legfeljebb az erőszak módjában vannak különbözőségek.

A baj az, hogy ezt az "erőszakot" manapság gyakran a gyerekek alkalmazzák a szüleikkel szemben.

Miért van az, hogy kutyát nevelni jobban tudunk, mint gyereket?