Unokázok

Tavaszi,nyári,őszi,téli szünet idején egy kicsit enyémek

Ez ám az igazi együttlét. Mikor a szülők távol vannak és csak a nagyi van velük.
Kinyílnak ilyenkor, mint a virág.

Az időzítés ebben a kánikulai forróságban nagyszerű. Az én természetes anyagból szigetelt házamban, ami vályogból épült akkor, amikor már falun mindenki b30-as téglából, szilikátból építkezett, ebben a rekkenő 36 fokos hőségben 24 fok van. Így aztán bent tartózkodunk a fiúkkal, mintha kint tél lenne. Legóznak, kártyázunk, társasozunk. főzőcskézünk a kedvük szerint. Reggel későn kelnek, már hétágra tűz a nap. Egy kis biciklizésre a csendes utcánkban azért van lehetőség. Este hét után jöhet egy újabb bicajozás, játszótér, sportpálya, séta. Mire vacsora, fürdés után ágyban kerülnek fél tíz is van. Az esti mese viszont nem maradhat el. Most a Brumi iskolába megy c. könyvet olvasom nekik fejezetenként. A nagyobbik most volt elsős, nagyon élvezi. A kicsi, aki négy éves grimaszolva megjegyzéseket tesz, hogy az óvodában minden másként van, ahova ő jár. Mese után alusznak hang nélkül reggel nyolc-kilencig.
Nem tagadom engem sem kell ringatni, azért elfáradok ám, mert mellettük még a napi teendőimet is el kell végezni: befőzési szezon van, hát almát reszelünk, barackból lekvárt főzünk, uborkát teszünk el.
Kicsit rendet is próbálok tartani, de egye fene a rendet, mindenütt játék, meg két játékos gyerek megéri a rendetlenséget.
Micsoda csendesség lesz itt ha elmennek és egyedül maradok.
Jobb velük, mint nélkülük.