Morzsi

"Morzsi kutyám hegyezd füled Hadd beszéljek mostan veled"
Mondhatnám ezt is az én Morzsimnak - ha értené a szót - ám az is lehet, hogy érti,csak nagyon öntörvényű. Az van, hogy vettem tíz kacsát és attól a naptól Morzsi megőrült. A tyúkudvar kerítése mögött rohangált órákon át és csak ugatott elviselhetetlen üveghangon. Hiába kiabáltam rá, rám se hederített. Ha a kacsák a kerítés mellé szemtelenkedtek néhány oda hullott fekete eper szemért akkor volt csak haddelhad.
Tűrtem, míg bírtam, amikor a türelem határához értem bezártam egy aklos ólban nappalra . Azért sajnáltam ám, hogy megfosztottam a szabadságától. Este engedtem ki, akkor a veteményesben is lejöhetett velem. Egy napon valahogy kiszabadult. Szerencsére a felső kertben voltam. Futnék, ha tudnék a nagy csetepatéra. Terelgette jobbra-balra a kacsákat ugatva, de számomra érdekes módon nem bántotta őket. Korcs a kutyám, hogy ne felejtsem, ki tudja ki az apja.

Ma reggel kiengedtem és beszéltem a fejével, ne bántsa a kacsákat mert akkor...közben megsimogattam kicsit. Olyan szemekkel nézett rám, mint aki érti amit mondok. Azért odaszaladt a csapathoz, megszagolta őket és vissza kullogott mellém. Atyám!- ez a kutya azt hitte neki az a feladata, hogy riogassa az állatokat. Jutalomképpen beengedtem a felső kertbe. Körben futkosott kicsit, mindent megnézett, megszagolt, egy két muskátli ág bánta, de nem őrjöngött, nem ugatott, bent volt egész délelőtt. A kacsák meg nyugodtan csipegettek a saját területükön persze becsukott kapu mögött. Hát ki érti ezt? Egy kis simogatás, egy kis szeretet többre képes minden praktikánál. Végre normális kutya módjára viselkedik az én Morzsim.