Unokák

Egy átlag nagyinál mindig van egy fotóalbum róluk és a dicsérő szavak is mindig kéznél vannak, mert az övéi a legszebbek, a legokosabbak. Akinek nincs unokája valószínű unja is rendesen és frászt kap a fotók kötelező nézegetésétől.
És mindezek ellenére, bár tudom, hogy így van, büszke vagyok az unokáimra. Akinek van, az tudja ez milyen érzés.
Most a harmadiknak tapsol velem együtt a család a szép érettségi eredményekért. Szurkolunk, hogy felvegyék az egyetemre. Aggódó szeretettel figyeljük, hogyan boldogul és ámulunk a bátorságán, a kitartásán az elsőnek, aki külföldön él messze tőlünk. Csak csodálni tudjuk a piktorunkat, aki neves külföldi festőkkel dolgozik s főleg tanul tőlük egy alkotó táborban. Tanára egyedül őt vitte ide az osztályából. A negyedik a "számítástechnika megszállotja"jelzővel vette át a jutalomkönyvet és oklevelet a nyolcadikos ballagásán. Az ötödik az első évet sok dicsérettel, jutalom könyvel zárta. A hatodik előtt ki tudja mi minden van.
Igenis okosak, ügyesek az én unokáim és én nagyon büszke vagyok rájuk. Igenis.