Háziorvos

Milyen szép ez a magyar szavunk.Eszünkben juttatja a régi doktorbácsit, aki akár a polgári, akár a paraszti családok barátjaként szerepel emlékezetünkben.
Könyvekben olvashattuk, filmeken láthattuk a jó szándékú embert, aki a beteg látogatásáért, gyógyításáért nem fogadott el pénzt, látva annak nyomorúságos állapotát. Mese habbal?- azért nem egészen. Tényleg voltak ilyen orvosok, s hogy manapság vannak e?- talán egy-kettő az országban, azt is nagyítóval keresgélhetjük.

Sajnos a mi úgynevezett "háziorvosunkról" sem mondható el az utóbbi.
Ül az évtizedek óta bebetonozott orvosi székében és dühös és fáradt és ideges: miért ez a sok beteg a váróteremben.Ha nagy sokára végre bejut valaki, akkor is a számítógép kezelésével van elfoglalva - amihez -bár évek óta próbálgatja- nem ért igazán, a betegre alig jut idő. Egy vérnyomás mérés, egy "Kérem nyújtsa ki csak a nyelvét" -és már rakatja is az asszisztensével a mindig több és több gyógyszert. Kenőcsök, pirulák, mindig újabb és újabb változatban, hát élni kell azoknak a szegény gyógyszer ügynököknek is, akik rendelési időben hosszú perceket töltenek nála.
Egy-egy baráti telefont is le kell beszélni vizsgálat közben, netán beteghez hívják, akkor el siet, ott hagyva a köhögő, tüsszögő, lázas népséget a váróban, akár órákra.
Hogy csak úgy magától benézzen egy-egy nagy műtéten, vagy betegségen átesett lábadozóhoz, akinek nincs még jártányi ereje kicsoszogni a rendelőbe és órákig várni a kemény műanyag széken, hát arról szó sem lehet.
Amúgy meg az a fránya betegség általában hétvégén érkezik, amikor a háziorvos bizony nem üzemel/ hol vannak azok a régi orvosok, akik éjjel-nappal, ünnepen is a beteg szolgálatára álltak/ hát ügyeletet kell hívni s ha komoly a baj mentő, kórház is szóban jöhet. Vagy esetleg egy olyan betegség jelentkezik, ami szakorvost igényel, ezért hát, mivel Magyarországon szabad orvos választás van, a rövidebb út érdekében a diagnózis felállításához mindjárt hozzá fordulunk.
Velem történt, hogy miután eljutottam odáig hogy minden lelet kéznél volt a betegséggel kapcsolatban, úgy gondoltam mégis látni kell ezeket a papírokat az én háziorvosomnak is és kivittem hozzá. Belenézett felületesen, aztán megnézte a lábam és így biztatott: "Hát fogalmam sincs mit fognak ezzel csinálni. Legfeljebb levágják. " Azt én nem szeretném!- válaszoltam rémülten. "Ha magának az élete nem fontos "-mondta vigasztalólag.
Azt sem tudom hogy kerültem ki a rendelő ajtaján. Végül is megtörtént a műtét, haza kerültem a klinikáról és rendes beteghez híven kiküldtem a zárójelentést.
Vártam-vártam csak meglátogat, azért elég különleges eset voltam én, ha már egy híres professzor műtött. Teltek a hetek, semmi látogatás. Én nem hívattam le hozzám az igaz, de úgy gondolom egy kötelességtudó falusi háziorvosnak igenis illett volna felkeresni engem, főleg azok után, hogy úgy rám ijesztett.
No ehhez jött még a hétvégi ügyelet, mentő, kórház , vizsgálatok. Diagnózis: Kiszakadt gerincsérv. Kilenc nap kórházi ápolás , a sérv valamicskét vissza húzódott, de itthon még kímélő hónapok várnak. Sétálni csak a kertben tudtam mostanáig. Az erről a betegségemről szóló zárójelentést ki sem küldtem neki, hát minek, úgysem érdekli az állapotom.