"Jótett helyében jót ne várj!" - mondja a közmondás.Bár mit mondjak, a hibás megint csak én voltam. Micáról van szó, a kis szőrgombolyagról, akit közel egy éve istápolok, etetek, ennek ellenére örökké éhes, mindenütt kaját keres.
Tegnap a terasz,meg a bejárati ajtó pucolása közben jöttem-mentem, az ajtót meg nyitva hagytam. Én színét sem láttam a gyönyörűségnek,ám mégis besettenkedett a külön bejáratú szobába és ott meglapult. Takarítás után szépen bezártam az ajtókat, semmi neszt nem hallottam sem akkor, sem éjjel. Reggel valamiért be mentem és látom ám, hogy ott áll a macska és csak bámul rám. Majd a frász tört ki rajtam. Szeretem én az állatokat a magam módján, etetem rendesen, meg is simogatom, bár Mica sosem hagyta magát, de hogy bejöjjön a lakásba, azt nem tűröm. Ijedten nyitottam ajtót és kitessékeltem, csak utána néztem szét mit művelhetett egész éjszaka. Hát ne tudjátok meg, nem részletezem. Elég annyi, hogy reggeltől mostanáig dolgoztam azon, hogy vissza álljon a régi rend, Két nagyadag ágyneműmosás, párnák, paplanok kihordása, szellőztetése, behordása, új húzat felhúzás, szagtalanítás, stb.stb. Még a vasalás hátra van. És még hallgassak, mert össze téphette volna a függönyt, vagy kitörhette volna az ablakot. Nem tört el semmit, csak idepisilt, meg oda. Nesze nekem figyelmetlenség. Most haragban vagyunk, bár csak én haragszom, ő pofátlanul jön az ajtóba kajáért kuncsorogva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése