Már két hete, hogy naponta rásegítek a gázfűtésre. Reggelente begyújtok a kazánba. Ez közel sem egyszerű nekem, sohasem voltam jó tűzmester, a párom az igen, ő akármilyen anyagból lobogó tüzet tudott csinálni. Na szóval begyűjtöm a faanyagot, aminek nagyrésze a kupakház gerendázata szétfűrészelve. Oda se neki, gondolták a fűrészelők, lényeg, hogy haladjunk s így olyan hosszú hasábokat csináltak, hogy némelyik be sem fér a kazán ajtón. És ez még a hossza, mert vastagok is, hát átmentem favágóba, csapok ide-csapok oda, többnyire mellé. Kezem-lábam szerencsére meg van még, de aprófát vágni, olyan aprót, hogy a papírtól meg is gyulladjon nagy élmény. Ahogy azok a több mint száz éves fenyőgerenda darabok hasadnak szét, gyönyörű színük és erezetük van. Fantasztikus, hogy ennyi év után sem korhadtak el.
Na szóval: papir, forgács, aprófa, nagyobb fa, alágyújtás: egyszer, kétszer, háromszor, mire sikerül. A széljárástól függően kifele húzza a kémény fele, vagy a szemembe fújja a füstöt. Jó kis kojtszagú leszek mire rendesen ég a tűz, akár a régi putrilakók. Innen már könnyű a helyzetem, két-három nagyobb rönk, ami befér az ajtón órákig melegen tartja a lakást. És más meleg ez, mint a gáz. Valahogy nagyobb a hőérzet. A gázóra meg csendben aluszik,éjszakára kapcsol be és legfeljebb főzéskor forog egy kis időre. Az utóbbit meg nem viszem túlzásba, egy nap főzök, három nap eszem, ha nincs rá páciens. És egy szót ne szóljak, kint fúj a jeges, hideg szél, én meg a jó melegben idézhetem Petőfi szavait: "Hol a boldogság mostanában?/Barátságos, meleg szobában."
Még ha keservesen is de rá tudsz fűteni, de apjám szerint hozzánk már egy kis folytonégős kályha se fért be, pedig örököltünk kettőt is, no meg ott van a sok fahulladék, amit mindig elajándékozunk, hogy az milyen jó lenne ilyen hideg napokon! Mert persze megy a konvektor ezerrel, nekem meg a vérnyomásom 15-én, mert akkor mindig próbaolvasást rendezek a gázórán. Az előző leolvasás szerint is csaknem elment 3 havi átlag fogyasztás, na most számítok legalább 4 havira. Hogy szolgál már a kedves egészséged: violamama.
VálaszTörlésKöszönöm Violám, nem akarom elkiabálni, de már jól vagyok, csak itt-ott köhécselek, az meg eltart tavaszig.
VálaszTörlésNekem is jobb lenne egy kályha, mert a kazán, meg a kazánház elszívja egy jó részét a melegnek. Vagy álmaim búbos kemencéje, de az csak álom.