Félidő

Félidőnél tartunk, Berci is érzi, egyre hisztisebb. Mitagadás én is kezdek kifáradni. Főleg az örökös zaj, ami zavar a sok csendes nap után. Vannak azért fél órák, amikor szépen játszanak együtt, pl. gyurmáznak. Ma kisütött végre a nap és ebéd után lementünk a Porostóra, meg a sportpályára. A hó csaknem teljesen elolvadt. tócsa, sár mindenütt. A fiúk természetesen a legnagyobb sáros tócsában akartak játszani, főként a kicsi. Nem kis erőfeszítésben került beterelni a pályára, ott legalább fű volt a néhány hócsomó alatt. Persze Bercus rögtön meg akarta mászni a dombot, az is nagyon csúszós, vizes. Kis harc után a pálya ülésein kötöttünk ki, ahol egyensúlyoztak az Irénke által hozott ecetfa rúddal. A nap olyan melegen sütött, hogy le tudtunk ülni a padokra, míg a srácok a maradék havat turkálták.
Majd nagy nehezen haza indultunk és itthon az ablakban meglepetés várta a fiúkat, kaptak Irénkétől két nagy húsvéti nyuszit.
Most Peti Dénesnél van, Berci meg nézi a mici mackó mesefilmet.