Roszkedvem tele

Unom a bezártságot, a telet, a köhögést, a havat, a hófúvást, a hideget, a hólapátolást, a magányt. Unom már az internetet a tv-t mindenekfelett, az olvasást, mert hamar kifárad a szemem.
Szerencsére mostanság jól alszom, akár reggel nyolcig is. Mi ez? - Depresszió? az hát téli depi. Ha megjön a tavasz, kisüt a nap és kint tevékenykedhetek, tovaszáll, mint a füst.
Milyen értelmetlen napok ezek. Mintha mindennap ugyanazt a filmet vetíteném. Az életem filmjét.
Pedig ami még hátra van minden percét becsülni kellene. Mert kitudja hány perc, hány óra, hány nap.
Kint hordja-viszi a hideg szél a havat. Régen hogy imádtam a telet, még a hóseprést is, most irtózok tőle, bebugyolálom magam és eltolom nagyjából és már vaszarodok befele.
Takarítani kellene, súrolni fürdőszobát, főzőfülkét- nincs hozzá semmi kedvem. Portalanítani kellene, mert lehet, hogy az allergiám jött ki megint, azért nem hagy békén a makacs köhögés.
Pfuj!- utálom magam is a kedvetlenségemért. Pocsék bejegyzés, de most ilyen a hangulatom. Második hete döglődöm bocsátassék meg nekem.