Téli séta

Ragyogó napsütésre ébredtem ma reggel. Délelőtt tíz óra körül sétára indultam a megszokott útvonalon: Porostó, nagy pálya, záporgyűjtő, halastó, Berettyó és vissza. A levegő olyan tiszta és éles volt, hogy szinte harapni lehetett. Egyáltalán nem fáztam, csak a kezem a fényképezőgépen, mivel kesztyűt elfelejtettem vinni. Annyi csodaszép dolgot láttam útközben, hogy nemigen volt zsebredugva a kezem. Egyetlen sétálóval találkoztam útközben, aki kíváncsian kérdezte hova megyek? És te hol voltál- kérdeztem vissza. A Berettyón mondta, jól megáradt, jó lenne horgászni. Célja volt az úttal, mert falusi ember nem indul el csak úgy sétafikálni, ahogyan én olykor teszem. Sajnálhatják a kályha mellett ücsörgők, nekem nem mindennapi látványban volt részem. A nyáron szalagnyi Berettyó a töltést nyaldosva rohan lefele. A partról lenézve a szántásokra Petőfi jutott eszembe: " Mint befagyott tenger, olyan a sík határ..."
A multin megnézhetitek, sok-sok képet készítettem. A természet gyönyörűségét számomra semmi nem pótolhatja. Ráadásként a séta egészségügyileg is hasznos volt.