A mai igehirdetés Salamon imájáról szólt. Tudunk e igazán hitből, mélyen imádkozni?
A prédikáció végén egy történet hangzott el. Íme:
A vidéki református templomban az asszony mindig elsőnek érkezett és máris buzgón imádkozott. A szállingózó hívek látták, hogy ujjait egyenként felemeli ima közben. Kérdezték tőle miért teszi ezt. Azt felelte: Az első ujjammal a családomért, a második ujjammal a rokonaimért, barátaimért,szomszédaimért, a harmadik ujjammal a hazámért imádkozom. A negyedik ujjam a gyenge ujjam. Ezzel esedezem a gyengékért, eltévelyedettekért, a betegekért, özvegyekért, árvákért. Az utolsó ujjam a kisujjam, ezzel magamért fohászkodom. Az ujjaim az én református rózsafüzéreim. Mindig kéznél vannak.
Tudunk e így imádkozni mi többiek? Ujjaink összekulcsolásra kéznél volnának, csak a hitünk tévelyeg valamerre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése