Országjárás

A május elsejei három napos ünnep, a ballagás és az anyák napja hazaszólította a távolbanlévő családtagjaimat. Itt voltak a debreceniek csütörtökön-pénteken és a pestiek csütörtöktől-vasárnapig. Úgy volt, hogy Peti marad nálam hétvégéig és akkor vonattal haza kísérem. Sajnos vagy megfázott, vagy elkapta tőlem, de náthás lett és köhög nagyon, főleg éjjel. A kicsinek is csorog az orra,ezért úgy döntöttünk, hogy vasárnap délután én is velük jövök Pestre és pár napig, míg nem mehetnek közösségbe itt leszek velük.

Úgy két óra után indultunk és a hármas autópályán szépen haladtunk Hatvanig. Ott valami karambol volt a pályán, láttuk messziről, hogy helikopter szállt le a sérültért és akkora dugó keletkezett hírtelen, hogy csak lépésben haladtunk. Tíz kilométert egy jó óra alatt tettünk meg, ezért egy hirtelen döntés után a vejem letért az autópályáról annak reményében, hogy ha kerülővel is, de legalább haladunk. Azonban sokan mások is így gondolták biztos, mert ezen az úton is dugó alakult ki. Mi Őrbottyánba igyekeztünk, hogy meglocsoljuk a virágokat és a veteményt a nyaralóban, de csak este hétre értünk oda a nagy torlódás miatt.

A gyerekek viszonylag jól tűrték az útat, igaz, hogy az anyjuk köztük űlve végig az úton szóval tartotta őket.
És bármennyire kellemetlen is volt a lassú haladás, a lényeg az volt, hogy nem minket vitt a helikopter sérültként.

Én külön élveztem a szép tavaszi táj látványát, főképpen az autópálya környéke nagyon rendezett, tiszta, európai szintü. Szép kisvárosokon, falvakon mentünk át, gyönyörködtem az új vagy felújított szép házakban és szép előkertekben. Főleg Nógrádban tetszettek nagyon a lejtős sziklakertek a kapuk előtt.

Este nyolcra feljöttünk Pestre és vacsora után pihenni tértünk, mármint én és a két fiú.

Ma hármasban telik a nap, Bercuska jelenleg alszik, Peti meg itt sertepertél körülöttem, várja, hogy átadjam a számítógépet egy kis legózásra.