Holnap lomtalanítás lesz a faluban. Rendezgetni kezdtem a dolgaimat, mi az ami a zsákba kerüljön. Az alergiám folytán kiraktam a tollpárnákat, de mikor megláttam az egyiken édesanyám szép írásával a nevét, amit vagy ötven éve tintaceruzával írt oda, a másik párnán meg az én lánykori nevemet így: Vadász Iduska tulajdona - képtelen voltam selejtezni. Így jártam a nagy dunnahuzattal is, amit alig használtunk, mert a paplanokra nagy volt, dunnával meg nem szerettünk takarózni még télen sem. Emlékszem, új házasként kipróbáltuk és csak húzgáltuk egymásról, mert úgy meg volt tömve libatollal, hogy elállt a két széle. Később négy nagypárna készült belőle, elvitték a lányok.
Az én időmben még kistafírungozva mentek férjhez a lányok. Négy párna, két dunna,négy ágynemű huzat,paplant a keresztanyánktól kaptunk, legalább tizenkét törölköző, ugyamnannyi edénytörlő,abroszok stb. Módosabbaknál minden duplázódott.
Előkerültek a szekrényből a hímzett párnák, terítők. Egy részét én varrtam, egy részét anyukám. Dehogy tudnám őket kidobni, még akkor sem, ha jelenleg nem használom őket. Valahogy mostanság senki nem rakja fel ezeket a szép dolgokat. Őrzöm őket évtizedek óta, pedig tudom a lányaim sem fogják használni, bár ki tudja, változik a világ. Egy időben, ha jól emlékszem talán a hetvenes években micsoda divatja volt a népművészetnek még városon is. Hát reménykedem, hogy ha elmegyek nem lesznek tüzesperzsié.
Így vagyok öt év után a párom holmijaival is. Ott lógnak a szekrényben öltönyök, kabátok, ingek és nincs erőm a selejtezésre.
Nagyon szépek! Minden emlékeztet valakire, nem szabad kidobni!
VálaszTörlésNagyon ismerős a helyzet, néha nagy elhatározás, hogy most aztán selejtezek, de a végén minden visszakerül a szekrénybe, sajnálok én is megválni bármilyen apró dologtól. Igaza van Irénkének, mindenhez emlék füződik. Pedig én is tudom, hogy a gyerekeimnek okozok gondot a gyüjtögetéseimmel.
VálaszTörlésÉn is elraktam az anyukám hímzéseit kimosva-kivasalva, nem dobhatom ki. Pedig az enyémek tényleg tüzesperzsié lesznek. :) Iduska, esetleg elmesélnéd, honnan ered ez a mondás? (vagy már senki se emlékszik az eredetére?)
VálaszTörlésGyönyörűek! Én őrzöm a rámörökített dolgokat.
VálaszTörlésRégen a falusi ruházkodásban volt ünnepló és hétköznapi viselet. Az ünneplőt csak kivételes alkalmakkor használták, viszont a köznapi ruházat, mivel több váltóra nem futotta elhasználódott. Ezért haláleset után ezeket a ruhákat elégették. Válogatáskor mondták: Ez a tiéd lesz ez meg vörösperzsié.
VálaszTörlésKöszönöm a magyarázatot, most már értem :)
VálaszTörlésSzépek ezek, én nagymamámnak és a lánytestvéreinek több terítőjét is őrzöm, használom és szeretem, még nekik is a stafirunk részei voltak ezek. :-)
VálaszTörlés