Szabó Magda

Egy modern eposz
Szabó Magda: Régimódi történet

Szerző: Temesszentandrási Judit
2005. május 28. 7.04

„Annyi titkom volt.” Szabó Magdát éppúgy meglepi az édesanyja halálos ágyán elhangzó mondat, mint az írónő gyermekkorát, életét a korábbi munkáiból jól ismerő olvasót. E mondat – Szabó Magda munkássága során első alkalommal – megbontani látszik a korábban oly idillinek ábrázolt családi élet rendjét, harmóniáját. A Régimódi történet (1977) lapjain írónő és olvasó együtt indulnak Jablonczay Lenke mondatának nyomán a múltba, hogy megkeressék annak magyarázatát, feltárják a titkokat.

Szabó Magda gyermekkora nem volt mindennapi. Szülei – akik szerették volna megóvni lányukat saját gyermek- és felnőttkoruk csalódásaitól, kudarcaitól és fájdalmaitól – külön szigetet, saját világot teremtettek hármuk számára, amelyben nem voltak érvényesek a külvilág szabályai. A saját belső szabályrendszer része volt, hogy a nagy tudású, jogász apa, Szabó Elek átadta a mindössze négyéves kislánynak az egyetemen szerzett latin műveltségét és a latin nyelv ismeretét – apa és lánya szűk családi körben latinul társalgott egymással.
Nem véletlen tehát, hogy az írónő később latin–magyar szakon doktorál Debrecenben, s az sem meglepő, hogy számos munkájában fordul a római történelem és az ókori mitológia felé. A pillanat (1990) című műve az Aeneis parafrázisa, de szimbólumként számtalan munkájában, illetve azok címeiben szintén felbukkannak az ókori mitológia és a latin kultúra szereplői. Ilyen alak többek között Csándy Katalin, a Danaida (1964) címszereplője, aki a mondabeli király lányaihoz hasonlóan haszontalan életre van ítélve, mivel képtelen felismerni – s mindig utólag döbben rá –, mit kíván tőle adott helyzetben a környezete; de ilyen figura A Pilátus (1963) Szőcs Izája is, aki megözvegyült anyjának mindent megad, ami pénzzel elérhető, akit szeretet, figyelem és értelmes elfoglaltság híján félig-meddig öngyilkosságba hajszol.
Mindezek ismeretében nem meglepő, hogy – többéves kutatás, ismerősökkel, barátokkal való beszélgetés, naplók és háztartási könyvek elolvasása után – a bonyolult szerkezetű, cselekményű, a számtalan szereplőt és azok szövevényes kapcsolatait felvonultató eseménysorban Szabó Magda felismerte anyja élettörténetének eposzjellegét, s a Régimódi történetben alkalmazza is annak stiláris-formai elemeit, az eposzi kellékeket.
Ebben a családi eposzban a nők – köztük is elsősorban Jablonczay Lenke – a hősök. Ők azok, akik a XIX–XX. század fordulójának konzervatív világában is megállják a helyüket, és igyekeznek helyrehozni, ellensúlyozni a család férfi tagjai által elkövetett hibákat. Küzdelmük azonban, e férfiak uralta világban – az eposzi hagyományoknak megfelelően – szükségszerűen, talán végzetszerűen, kudarcra van ítélve. „A Régimódi történetben Rickl Mária valamennyi férfinál erősebb, Jablonczay Lenke is törhetetlen. A nő hordozza a méltóságot… Persze ezek a »példa-asszonyok« nagy árat fizetnek. Sohasem gyengülhetnek el, sohasem lehetnek gyanútlanok, nem élhetnek családi boldogságban” – írja Jókai Anna egy Szabó Magda munkásságáról szóló elemzésében.


"Egyetlenegy hely van, amelyet sose szoktam megnevezni,
ez Debrecen. Ha Debrecenbe akarok menni, s ilyenkor érdeklődnek: most éppen hová, azt felelem: haza. 1942 szeptemberétől már Hódmezővásárhelyen tanítottam, 1945 áprilisa óta Pesten élek. Harminchárom év nagy idő Krisztus egész élettörténete lezajlott ennyi esztendő alatt. Nekem nem volt elég arra, hogy tudomásul vegyem: elköltöztem. A haza, nyilván holtig, mindig csak Debrecen."