Bográcsoltunk, kirándultunk.

Az idei Húsvét úgy alakult, hogy csak húsvét szombatján voltak vendégeim. Debrecenből kikocsizott Tamás unokám Erikával, Ádám már pénteken megjött Iduékhoz mi meg Gergővel főzést terveztünk bográcsban. Pörkölt készült tyúkból, ami bográcsban nem fő meg hamar, így vagy három órát mellette ücsörögtünk, de jót beszélgettünk, megettünk egy tál pogácsát,iszogattuk az üdítőt, volt aki sört, a tyúk még mindig kemény volt, annak ellenére, hogy egy évesnek saccoltam. A szél is fújt eléggé és félre hordta a lángot, lehet az is oka volt, hogy lassan puhult a hús. Megjött Idu Dénessel és mindjárt kuktáért szaladt, még abban is főztük kicsit,de csak a végére értünk, vagy legalábbis ráfogtuk, hogy jó ez már. Jó is volt tésztával, jó zaftos, a hús kicsit kemény, de a rágás meg hasznos a fogaknak, persze nem a protkónak, ami nekem van. Azért jól laktunk és a meglepetésként sütött vargabéles fel tette a főzésre a koronát.
Estével mindenki elment, másnap Húsvét vasárnapján délelőtt templomban voltam, délután meg elbicikliztem a barátnőimhez, hogy rábeszéljem őket egy szoboszlai strandolásra. Úgy kifárasztott a sok tavaszi munka, hogy vágytam egy kis pihenésre.
Hát a komaasszonyom nem tudott jönni, de a volt kolleganőm, aki jóbarát is egyben szivesen hozzám csatlakozott.
Én akkurátusan megnéztem az interneten hogy s mint mennek ünnep lévén a buszok, fel is írtam egy cetlire. Elindultunk fél tízkor, és Újfaluban kb.20 perc várakozás után lett volna egy csatlakozás, ami csaknem a szoboszlai termálfürdő bejáratáig röpített volna bennünket. Amint megérkeztünk Újfaluba bent állt egy bussz, hát menjük akkor ezzel Derecskéig és ott majd felülünk a szoboszló felé menőre, legalább szétnézünk Derecske központjában. Úgy is volt, jó is lett volna minden, mert fényképeztem a szép derecskei templomot , csak ott lett a gond, hogy a mi buszunk Szegedi járat lévén esze ágában sem volt, hogy megálljon Derecskén. Mi csak elhűlve néztük, ahogy elhúzott a megálló előtt.Na most akkor mi legyen? Megyünk Debrecenbe és ha lesz hamarosan csatlakozás Szoboszlóra, akkor megyünk csak oda, ha nem akkor a nagyerdei strand jöhet szóban. Volt úgy tíz percen belül és egy órai késéssel mégiscsak odaértünk a fűrdőbe.
Mi arra számítottunk, hogy a fedetben áztatjuk magunkat, de egy kivételével fel voltak töltve a kinti medencék, müködtek az ilyen-olyan vízmozgató szerkentyűk és rengeteg ember töltötte az idejét húsvéti locsolás helyett a strandon.
A régről megszokott pezsgó medencét választottuk, abban mindig jó meleg a víz.
Betanyáztunk az árnyékoló alá és mindjárt falunkbeliekre akadtunk, nem is egyre.
Jól elbeszélgettünk a már több évtizede Derecskére került Ibolyával, aki többször megjárta Amerikát az elmult évek alatt, de semmit sem változott, ugyanaz a jópofa, nagyszájú, szókimondó csaj, csak hát kissé ugye ő is megöregedve, aki sok-sok évvel ezelőtt volt. Fantasztikusan emlékszik a falubeliekre, jobban tán, mint aki itt él.
Este hat óráig maradtunk, bejártuk a többi medencét bent és kint.
Hazafelé símán utaztunk, este nyolcra már itthon is voltunk.
Nagyon jó volt a gyógyvíz a fáradt tagjaimnak, hazafelé frissebben lépkedtem, mint reggel odafelé.