Embermesék

Statisztika

2009. március 23., hétfő

Versünnep

Szabó T. Anna: Elhagy


Elárul és elhagy.
Kilök magából és elhagy.
Önmagát adja ennem és elhagy.
Ringat és elhagy.
Talpam simogatja, fenekem törüli,
hajamat fésüli, elhagy.
Orrom az illatát issza, ölel:
„Soha nem hagylak el!” Elhagy.
Áltat, mosolyog, súgja: „Ne félj!”
Félek és fázom, és elhagy.
Este lefekszik az ágyra velem,
azután kioson és elhagy.
Nagy, meleg, eleven, fészekadó,
csókol és dúdol és elhagy.
Cukorral tölti a két tenyerem,
tessék, ehetem: elhagy.
Sírok és ordítok, úgy szorítom:
foghatom, üthetem, elhagy.
Csukja az ajtót és hátra se néz,
nem vagyok senki, ha elhagy.
Várom, ahogy remegő kutya vár:
jön, ölel, símogat, elhagy.
Ő kell, mert nélküle élni halál,
felemel, melegít, elhagy.
Ketrec a karja, de ház az öle,
vágynék vissza, de elhagy.
Egy csak a lecke: nem ő vagyok én,
idegen, idegen, elhagy.

Ott a világ, lesz más, aki vár!
Lesz majd benne, kit elhagyj.
Csukd be az ajtót, vissza se nézz:
várni a könnyebb, menni nehéz,
lesz, ki elárul, lesz, ki elárvul,
mindig lesz, aki vár, aki fél,
mindig lesz, aki vissza se tér,
megszül, és meghal, és elhagy.

5 megjegyzés:

  1. Pedig el sem hagy. Ott van veled. Csak nem a szemeddel látod.

    VálaszTörlés
  2. Szeretném tudni, milyen pillanatban születnek az ilyen fájdalmas versek?

    VálaszTörlés
  3. Érdemes belenézni Szabó T Anna honlapjába, megrázó és szép dolgokat találni ott.

    VálaszTörlés
  4. Drága Iduska, köszönöm a segítséged!
    Sikerült felrakni képeket, ma egész délelőtt gyakoroltam!

    VálaszTörlés
  5. Annyira mélyen váj belénk, hogy nem mindig kívánkozunk ilyen pillanatokra! Ilyen fiatal nő (következő generáció) mégis tanít minket!

    VálaszTörlés