Reviczky Gyula: Egy fiúnak
Jó gyermekem, ülj ide mellém,
Hagyd megsímítni szöghajad.
Oly jól esik hallgatni nékem
Csevegő, csintalan szavad.
Puha kacsóddal homlokomrul
Űzd el a lomha felleget.
Nekem már pillangókat űzni,
Boldognak lenni nem lehet.
Tiéd a lét minden varázsa,
Tiéd a százképű remény,
Tapasztalás roncsolt hajója,
Lemondás, józanság enyém.
Tiéd a munkakedv, kitartás,
Le még egy csillagod se hullt,
Tiéd az élet, a jövendő,
Enyém egy sóhaj és a múlt.
Jó gyermekem, ülj ide mellém,
Csevegj vidám, lágy hangodon,
S míg hallgatom vidám regédet,
Majd addig én is álmodom.
Milyen szép ez is!
VálaszTörlésSzép, de erről is az jut eszembe, szívesebben hallgatnálak!
VálaszTörlésNem ide tartozik, bocsánat, de egy kérdés:
VálaszTörlésmindenhol azt olvasom, hogy kiültetik már a muskátlikat. Én még kicsit korainak érzem. Te hogy vagy ezzel, Iduska?
Ne ültesd ki semmiképpen a muskátlit, míg el nem múlnak a fagyok.Hidegben az álló muskátlinak bevörösödik és lehull a levele.
VálaszTörlésA futó tűrősebb, de bentről egyből hidegre tenni nem ajánlatos.
Köszönöm a tanácsot!
VálaszTörlésKöszi, hogy meghívtál már nagyon hiányzott hogy olvashassam. A vers egyébként gyönyörű!
VálaszTörlés