Ünnepeltünk

A tegnapi nap az ünneplés és köszöntés napja volt. A fiúk nőnapot köszöntöttek. A család minden nőtagja kapott cserepes virágot.

Aztán felköszöntöttük Tamás unokámat a névnapján.

Utána engem köszöntöttek, bár még egy hétig hatvanöt vagyok, 14-én meg két hatos leszek: az tizenkettő, vagy inkább hatvanhat - sajna - bár mit mondjak ennek az időszaknak is meg van a maga öröme.
Kaptam sok szép virágot, egy gyönyörű képes könyvet a világ szent helyeiről, kertészkedő felszerelést - van abban minden ásó-kapa- a nagyharang még szerencsére hiányzik. De félre a tréfával tényleg minden ami a kertészkedéshez kell: az ásón kapán kivűl gereblye, lombszedő s mindez miniben teleszkópos ruddal s hozzá még egy fáintos metszőolló, Már éppen venni akartam egyet, mert nagyon viharvert az enyém, még Jenő drótozta meg anno - ezért őrzöm mostanáig. És ez még nem minden, mert Idukámék csak a sorján ajándékoznak egy hét múlva. Jó nekem, igazán jó nekem, hogy szeretnek .
Itt volt az én nagy családom egy-két kivétellel. Sütöttem, főztem nekik, jó volt együtt. Aki távol maradt az is kapott egy kis kóstolót.

A fénypont Bercuskánk második születésnapjának megünneplése volt tortával, gyertyával, tüzijátékkal és sok szép ajándékkal.
Egy kicsit előrehoztuk a szülinapi köszöntést, mivel tizediként született a pici unokám. Isten éltesse sokáig a család örömére.
Annyira felvillanyozódott a nagy társaságtól és a sok ajándéktól, hogy még álmában is a markolót meg a betonkeverőt emlegette. Irgett-forgott a kiságyban, nem győztem betakargatni, ugyanis mi ketten aludtunk a volt gyermekszobában a még gyerek meg a lassan már gyerek.

Ma tizenegy körül mentek el, hirtelen olyan csendes lett a ház, hogy csak na...