Psota

Psota Irén nyolcvan éves. Ebből az alkalomból készült a köszöntő műsor az egyes csatornán. Bejátszottak a sokoldalú színésznő régi szerepeiből és ő is énekelt.
Fantasztikus tűz van benne még ma is. Úgy emlékszem az első film amiben játszott a Mese a tizenkét találatról volt. Csúnyácska, fiatal lányt játszott benne, amilyen ő maga is volt még akkor. Sokan azt kérdezték, mit keres a csetlő-botló, esetlen leányka a filmvásznon. Ahogy az évek múltak megmutatta mennyi arca van. Mágus- mondja róla Müller Péter - mágus, akit senki sem ismer, mert mindig más arcát mutatja. Láttam annak idején fekete-fehérben a tv. színházi közvetítésében a Kaukázusi krétakörben ő volt a kis cselédlány, aki bár nagyon szerette a gyermeket, akit dajkált, ám mikor húzni kezdték kétfelé, inkább elengedte - vigyék, csak a gyereknek ne fájjon. A kurázsi mama néma lányaként dobolva mentette a várost, a Jermában mennyire átérezte a gyermekre váró asszony tragédiáját. Megrázóan drámai volt a játéka. Filmekben: A ház a sziklák alatt púpos, csúnya de érzőszívű öreglányaként hitelesen hozta a figurát. Tudott díva is lenni énekes-táncos nőként: A Helló Dollyban sok egyéb revüs szerepben. Ilyenkor úgy felragyogott mint a rút kiskacsa, mikor hattyúvá növi ki magát. Már korosan a Roncsderbiben, ami egy monodráma megmutatta milyen a pokol legmélyebb bugyra. Többen azt mondják rá túlontúl sok. Én minden szerepében nagyon szeretem.
Isten éltesse a születésnapján és adjon még neki öregségében is boldog éveket.