Pletyka

A pletyka igen-igen veszélyes rossz s főleg női tulajdonság.
Legalább két személy kell hozzá, akik felvetve egy témát valakivel kapcsolatban azt gondolják, hogy most lehet őszintén elmondani a véleményt, mert van olyan jó a kapcsolatuk, hogy egyik sem adja tovább. Hát ez csak a legritkább esetben történik így. Mert van a szívéhez az illetőnek egy még közelebb álló, akinek feltétlen el kell azt a bizonyos dolgot mondani. De csak azt, amit a másik mondott a harmadikról. Amit ő maga, azt bölcsen elhallgatja. És aztán mint a pocsolyákban tavasz idején a hullámok sodródik a történet tovább és tovább. Nem szép tulajdonság ez , férfiakkal is megesik, de főleg nők azok, akik sodortatják a hullámokat. Falun meg főleg megy ez különösen kiképzett egyedek mindent tudnak mindenkiről.
Ismétlem csúf tulajdonság, ennél csak az a csúfabb, amikor partra vetődik a hullámzás folytán - képletesen szólva a szennyes - és egy valaki szépen elmondja annak akiről szól a történet: ez meg ez ezt mondta rólad. És még ez sem elég, mert rá tesz egy lapáttal valótlan dolgokat állítva, vagy az is lehet, hogy ő már ezt így hallotta vissza. Ez aztán végképp szomorú, bár akinek először eljárt a szája tulajdonképpen megérdemli.
Na elég a képletes beszédből, eléggé nyílt és szókimondó embernek tartom magam, bár eddig azt hittem én nem vagyok pletykás. Én nem tudom ki kivel, mikor és hogyan, nem is érdekel. Még a pletykalapokat és az ilyen irányú tv műsorokat sem kedvelem .
Most mégis belekeveredtem egy ilyen esetbe és megvallom nagyon bánt a dolog. S ráadásul azt állította rólam az a bizonyos besúgó,aki természetesen ismeretlen, hogy én utálom egyik, vagy másik embert. Ez fáj igazán, mert ilyet soha nem mondtam és ez nem igaz!Szeretem az embereket, nem vagyok fajgyülölő, igyekszem nem ítélkezni. A döjfösség a rongyrázás zavar, ezt néha ki is nyílvánítom, bár semmi közöm hozzá ez is igazság.
Mert mindenkinek más jelenti az értéket. Kitűnni az emberek közül sokféleképpen lehet. Van aki a külső, van aki a belső értékeket részesíti előnyben és nem érti a másikat miért jelent számára többet a külső csillogásnál egy szál virág, egy jó könyv,zene, egyáltalán a kultúra. Míg az utóbbi azt nem érti miért hajt ina szakadtáig némely ember, hogy neki is meglegyen az, ami x-nek vagy y-nak.

Minden esetre mindenből tanul az ember. Én azt,hogy ne jártassam a számat, legfeljebb így rébuszokban beszélve nyilvánítsak véleményt.

És mi a ti véleményetek ezzel kapcsolatban - kíváncsi lennék.