Helyzetjelentés

Zuglóból jelentkezem. Újabb betegség, újabb utazás. Hétfőn délben jött a telefon, délután már vonaton ültem. Az még hagyján, hogy az egy kupés kis vonatban alíg fértünk be, Püspökladányig nem nagy távolság. Viszont mikor beszálltunk a Záhonyból jövő gyorsra, akár az ötven évvel ezelőtti fekete vonatok: lepusztult, koszos, s mi több fütetlen. Egy velem korú jogásznővel utaztam. Előbb még neki vetkőztünk, kabát, sapka, sál le Szolnokig. Addigra én már úgy fáztam az ablakon, az ajtón is jött a hideg, úgyhogy szépen visszaöltöztünk mindketten, Pest alatt még a kesztyű is felkerült a kezemre, az is fázott.
Jött közben a kalauz, akitől az utitársnőm csendesen megkérdezte: miért nem fűtenek? Az meg felcsattant: Hát ki ő a Jóisten, rá csak a jegykezelés van bízva.
Jelzem érdeklődtem a szomszéd vagonokban sem volt fűtés.
Hát mi hatvanöt éven felülik csak hallgassunk, hiszen ingyen utazunk, ez feszült a felcsattanás mögött. Meg a hetvenezres nettó bér, amiért ő a kisember dolgozik.
Tulajdonképpen megértem a hozzáállását, no de az a lényeg, hogy a vezérigazgató állítólag 3 milliót keres havonta a slep körülötte szintén milliókat visz haza. Mert minálunk még a helyettesnek is helyettese van, ez a módi, itt megy el a sok pénz és ezért nem jut felújításra, fütésre, meg sok egyébbre.
Mi lenne, ha az utasok is sztrájkolnának, vajon változna a helyzet?
Leszámítva az utazás okozta bosszúságot, a gyerekecske állapota javulgat. Péntek reggel újra vonatra szállok, még nem tudom milyen meglepetéseket hoz az út.