Az anyai szeretet igazi lényege a gondoskodás a gyermek felnövéséről, és ez azt jelenti, hogy akarja a gyermek elkülönülését.
Szeretete ebben különbözik alapvetően a szerelemtől.
A szerelemben két addig különböző ember eggyé válik. Az anyai szeretetben két ember , akik egyek voltak elkülönül. Az anyának nem elég csupán megengednie, akarnia és támogatnia kell a gyermek elkülönülését.
Csak ezen a ponton válik az anyai szeretet olyan nehéz feladattá, amelyhez önzetlenség kívántatik: hogy képes legyen mindent odaadni és nem akarni érte cserébe semmit, csak a szeretett lény boldogságát. Ezen a ponton vall is kudarcot sok anya. A nárcisztikus, a zsarnoki, a bírtokolni vágyó nő addig tud "szerető" anya lenni, amíg a gyermek kicsi. Csak a valóban szerető asszony , akit boldogabbá tesz ha ad, mintha elvesz, aki erősen gyökerezik a saját létében, csak az tud szerető anya lenni, amikor a gyermeke éppen elkülönőben van.
A felnövő gyermek iránti anyai szeretet, az a szeretet , amely nem akar semmit önmagának, talán a legnehezebben megvalósítható formája a szeretetnek, bár fölöttébb megtévesztő amiatt, hogy olyan könnyű az anyának a kisbabát szeretnie.De épp e nehézség folytán csak az a nő tud igazán szerető anya lenni, aki képes rá, hogy szeresse a férjét, a többi gyereket, idegeneket, minden emberi lényt.
Az a nő, aki nem tud szeretni ebben az értelemben. lehet gyengéd anya, amíg a gyermek kicsi, de nem tud szerető anya lenni- aminek az a próbája, hogy jó szívvel viseli el a különválást és utána is ugyanúgy szeret tovább.
Erich Fromm
Ezzel az idézettel kívánok minden kedves anyukának, nagymamának boldog anyák napját.
ez az idézet nagyon-nagyon-nagyon tetszik nekem és még soha nem olvastam, de jól megjegyzem magamnak, köszi! :)
VálaszTörlésSok sok bölcsesség van ezekben a sorokban.
VálaszTörlésNekem is ez volt a legnehezebb, ovis korukban még csak egy-két napot bírtam ki nélkülük, s bár feléjük nem mutattam, de azt is csak nagy szenvedéssel. Aztán az érettségi után jött a továbbtanulás és előbb az egyik tűnt el mellőlem, aztán a másik. Bizony egy-két évig nagyon "üres volt a lakás". Aztán értékelni kezdtük a férjemmel, hogy ismét kettesben maradhattunk, viccelődtünk, hogy milyen jó lett volna ebből a "kettecskéből" tizenöt évvel ezelőtt egy-két hét, vigyorogtunk. És élveztük, hogy újra azok a dalok szólnak a lakásban, amiket mi szeretünk, hogy ha csendet, nyugalmat szeretnénk, megvan, hogy olyan kirándulásokat szervezünk, ami csak minket kettőnket érdekel. És persze jó volt hétvégeken hazavárni a csemetéket. Aztán nagyot nyeltem, mikor a fiam bejelentette, hogy összeköltözik egy lánnyal, de ha nem sikerül a dolog, már akkor sem jön haza, úgy érzi: el kell kezdenie az önálló életét. Mosolyogtam, bólogattam, büszke is voltam az önálló nagyfiamra, de bizony vérzett belül a szívem. Aztán ezt is megszoktuk. Mostanában kicsit összeszoruló szívvel gondolok arra, hogy hamarosan a lányom is..... Ugyanakkor tudom, hogy így van ez jó. Megfogjuk a férjemmel egymás kezét, egymásra mosolygunk: "ketten maradunk". És ballagunk tovább azon az úton, amit nekünk rendelt a jó Isten, amíg lehet.
Így igaz Éva .
VálaszTörlésCsak nálam az a baj, hogy mikor már ketten nyugalomban élhettünk volna - elment a papa.
De próbálja Őt pótolni a nagy családom - ezt bizonyították tegnap is, amikor felköszöntöttek anyák napján.
Egyébként Petivel kettesben lenni maga volt a boldogság.
Nagyon szép idézet. Nekem pedig csak most esett le, hogy szálat sem a mostani időszak a legnehezebb. Majd elengedni a csöpp kezét, ami nem is lesz idővel olyan csöpp... Most értem először anyukámat, aki még huszonéves koromban is képes volt esténként - suttyomban - arra várni, hogy hazaérjek és csak utána aludt el. Azt hiszem felköthetem a gatyámat. :)
VálaszTörlésIda Néni, egy kérdés, igaz, nem a témához tartozó! Tetszik ismerni az angol muskátlit? Édes kis fodros levelei vannak és pici rózsszín virágai. Ennek valyon ugyanúgy nem árt a sok napfény, mint a magyarnak? Több vizet kíván?
VálaszTörlésMegköszönném az útbaigazítást.....