Unokázok

Még mindíg volt húsz percünk. Egy kis kártyát lelt a farmerzsebben. Egyetlen kártyát hat kis malaccal. Azt játszottuk találjam ki melyik hátradugott kezében van. Csalt az elején a kis zsivány, csak kacagta, hogy sohasem találom el. Mondtam : csalni azt nem illik és már rendesen folytattuk, mígnem beállt egy interpici. Beültünk, mindjárt meg is jegyezte, ez szebb, mint a másik vonat volt, olyan mintha repülőn űlnénk.
Hamarosan B.ujfaluban voltunk, ahol is a keresztanyja kocsival szállított haza bennünket.
Érkezés után még mindent levizitált, Dénesnél is volt. Este érte mentem.
Hazajövet megbeszéltük, mindennap elmehet délután Déneshez, de hat órára jöjjön haza. Kérdeztem tőle: Emlékszel a kártyán amivel játszottunk hány kismalac volt? Rávágta: hat. Na annyi órakor kell hazajönni. És másnap hatkor nyitotta az ajtót. Imádom ezt az édes tündérmackót.
Este kicsit csúszunk a fürdéssel, mert vagy mesét néz, vagy játszik. Fürdés után egy hosszu mese olvasás következik , mikor már kiszárad a szám abbahagyjuk. Mire én is lemosakszom már alszik.
Tegnap - vasárnap voltunk a nagypályán, felmászott háromszor a dombra. Szedtünk gólyavirágot, kötöttem koszorút és kivittük Papának tulipánokkal a temetőbe.
Este Idu segített füvet nyírni, úgy belelkesedett, hordta szaladva a kis játékfutóba a füvet a komposztálóba. Én szeretek dolgozni!- ezt kiabálta.
Ma postán voltunk biciklivel, meg Gyula bátyámék. Próbálta megjavítani a műhelyben a pótkerekeket, de nem nagyon boldogult.
Aztán ebéd - rántotthusi tésztával tegnapról- nagyon jó étvággyal eszik, kis mesenézés, majd homokozott a kertben dudolgatva, mint harminc évvel ezelőtt az anyja.
Tisztára olyan érzésem van, mintha őt látnám, ahogy elmolyol magának dudolgatva.
Fél óránként kérdi délután mehet már Déneshez. De nem nyafog, ha mondom : Még nincs félnégy. Mikor aztán eljön az idő vigyorogva, büszkén indul egyedül, mint a nagyok.
A kapuból kiáltja: Hatra jövök!