Ekkor nekem még nem volt számítógépem és internetem sem. A lányom segítségével lett megszerkesztve és feltéve a családtörténet. Ő az a bizonyos "lappa"
Később kaptam a gyerekektől egy használt gépet és úgy éreztem folytatnom kell a történetünket, ami már inkább naplónak minősűl. Terápia volt ez részemről, feldolgozni a gyászt, a megváltozott életkörűlményt, azt hogy a nagy családom kirepült, a férjem meghalt, egyedül maradtam.
Majd egyszer ha olvasótáborra találok újra felteszem a történetünket a folytatással együtt.
Egyelőre annyit magamról, hogy már lassan tizennégy éve nyugdíjas vagyok. A helyi termelőszövetkezetben dolgoztam összesen 28 éven át előbb pénztárosként, majd bérelszámolóként.
Nekem három lányom született és a három lányom hat fiúunokával ajándákozott meg a papa nagy örömére. Ő nagyon vágyott egy fiúgyermekre, de az Isten nekünk lányokat adott. A hatodik , legkissebb unokáját már sajnos nem ismerhette meg, de még mielőtt megfogant volna megjósolta, hogy az is fiú lesz.
Egy kicsike, de nagyon rendezett faluban élek az alföldön. Nagy kertes házban lakom mostmár egyedül. A három lányom közül egy a falunkban ment férjhez - ő szinte naponta-két naponta meglátogat. Jönnek ők is amikor csak tudnak. Ilyenkor nagy az élet nálam, összejön az egész család .
Unatkozni sohasem szoktam. A háztartási teendők mellett olvasok, tv-t nézek, mostmár több-kevesebb sikerrel internezek, meg a kertemben dolgozgatok tavasztól-őszig.
Próbálom szebbé, kényelmesebbé tenni a környezem, szeretném, hogy jól érezzék magukat a gyerekeim, az unokáim ha nálam tartózkodnak.
Imádom a virágokat , kertem minden évszakban mást mutató arcát.
Van zöldséges kertem is, itt megterem az egész évre való zöldség. A férjem szőlőlugasokat is telepített. Megtanultam szőlőt metszeni, permetezni, még mustot és bort is sajtoltam a családnak. Édesapám nagy bortermelő volt , talán a génjeimben hordok az ő szőlő szeretetéből.
Városban úgy érzem nem tudnék hosszu távon élni, hiányozna a természet közelsége.
Reggel ha napsütésre ébredek a kedvem is jobb lesz. Az esti naplementét az ajtómból csodálhatom, ami minden nap más. Szeretem a tavaszi esőt, a nyári estéket, ősszel az ezer szinben pompázó fákat, a telet hóesés után .
Szeretem az ÉLETET ezer apró csodájával együtt.
Városban úgy érzem nem tudnék hosszu távon élni, hiányozna a természet közelsége.
Reggel ha napsütésre ébredek a kedvem is jobb lesz. Az esti naplementét az ajtómból csodálhatom, ami minden nap más. Szeretem a tavaszi esőt, a nyári estéket, ősszel az ezer szinben pompázó fákat, a telet hóesés után .
Szeretem az ÉLETET ezer apró csodájával együtt.
Had mutatkozzam én is be: Seres Péterné Éva vagyok. Évekkel ezelőtt böngésztem az Interneten és valami keresőszóra egyszer csak kidobott a találat egy családi életrajzot! Az Öné volt az. Úgy belefeledkeztem, hogy csuda. Kicsit a saját családom régi története elevenedett fel benne, kicsit a nagyszüleim, szüleim élete. Megkapott az egyszerű, kedves, tiszta hangvétele, remek stílusa. Így találtam Lappa blogjára. (Aztán jól ott is ragadtam.) Amikor lekerült az írás a naplóról, nagyon sajnáltam, szívesen olvastam volna még néha-néha. És most olvasom, hogy indul egy naplója az Édesanyjának is! Nagyon megörültem. Megint olvashatom az egyszerű, becsületes sorokat!
VálaszTörlésMagamról annyit, hogy 49 éves vagyok, eredetileg pedagógus, most leszázalékolva, de remélem, hogy ez egy-két éven belül változik és újra mehetek teljes erőbedobással dolgozni a gyerekek közé.
Én is az Alföldön élek egy kicsi faluban, Békés megyében, Orosháza mellett, Kardoskúton. Még nem vagyok nagymama és csak irígykedem Lappa szép két csemetéje láttán! :)
Ugyanúgy szeretem a természetet, mint Ida néni (ha jól gondolom a nevét), ugyanúgy ragaszkodom a kis faluhoz és nem szívesen élnék városban. Én a napfelkeltét nézhetem az ajtómból. Egyben maradok csak alul: lusta vagyok virágoskertet művelni, inkább csak ládákban, edényekben virítanak. (Igaz, most nem is nagyon megy nekem a kertészkedés.A kertjét viszont jól ismerem Lappa szép fotóin keresztül.) Veteményesemben viszont nekem is megterem az éves ennivaló!
Szeretettel üdvözlöm és ha megengedi: már van is egy rendszeres olvasója! :)
csókolom ida néni, hát ez nagyon-nagyon jó lesz ez a napló, tiszta szívemből kívánom, hogy sok örömét lelje benne!
VálaszTörlésAkkor én is szeretnék bejelentkezni, annyi jót hallottam már Lappától az édesanyjától, olyan sokszor irigyeltem tőle, jó lesz most többet megtudni az életéről. Talán semmi sem értékesebb nekem, mint az élethosszig megtartott érdeklődés a világ iránt, a képesség az örömre. Csókolom, Kádár Mónika vagyok, három gyerekem van, pénteken leszek 39, örülök, ha megismerhetem.
VálaszTörlésSzeretnék én is bemutatkozni: az interneten Bikfic a nevem, amúgy pedig Ági vagyok. Ősidők óta olvasom Lappa blogját, a törzsközönséghez tartozom. Nem csókolomozhatom Iduskát, mivelhogy én meg májusban leszek 60 éves, szóval, furcsa lenne. :)
VálaszTörlésNagyon sok örömet kívánok a blogírásban, jövök mindig és kíváncsian várom a fejleményeket.
Kívánom, hogy örömét lelje a naplóírásban, én nagy örömmel várom a családtörténet folytatását is, bárcsak az én anyukámat is rá lehetne venni erre. :-)
VálaszTörlésIda néni blogját, ahogy Lappáét is betettem a kedvenceim közé. Tessék csak minél többet írni. Jó egészséget kívánok!
VálaszTörlésBejelentkezem, Lappát nagyon szeretem olvasni, és azt is, amit az édesanyjáról szokott mesélni :)Olyan jó lesz így "személyesen" ismerkedni.....
VálaszTörlésKiváncsian fogom olvasni én is - bár csak nagyvárosokban vagyok otthon és még a fikusz számára sem biztonságos, ha hozzám kerül.
VálaszTörlésDe az én édesanyám is nekilátott végre összegezni, rendszerezni és nagyon-nagyon remélem, hogy majd, ha elkészül az ő családtörténete, valami olyasmit olvashatok majd, mint amilyen Ida nénié volt.
Kedves Ida néni!
VálaszTörlésLappa ismerőse és blogbarátja vagyok az Indexről, heady néven írok ott. Annak idején volt szerencsém olvasni nála az Ön által írt történetet. Amit akkor is megkönnyeztem, és most is meghatott, amikor a naplójáról beszámolt Edit. Tisztelem a nyitottságát, a minden iránt megtartott érdeklődését, a fiatalokat is megszégyenítő rugalmasságát. Jó egészséget kívánok, és sok örömet az írásban. Amit izgatottan várok :)
Anita
/3 lányos 35 éves, 17 éve budapesti, de a kisalföldön felnőtt anyuka/
Kedves Ida néni!
VálaszTörlésPáncél vagyok, azaz Márta, egy Pest melletti kis faluban lakom, és van 3 gyermekem.
Remélem, hogy sok öröme lesz a naplózásban, és azt gondolom, hogy Lappa jogosan olyan nagyon büszke az édesanyjára:)
Mindenkit csókoltatok, aki a bemutatkozásomra válaszolt. Majd jelentkezem hamarosan.
VálaszTörlésKedves Ida néni,szeretettel köszöntöm én is,és vigyázzon ám, mert a szaván fogjuk! :) hiszen olvasótábora biztosan lesz, kik nagyon várják a régi és új családi történeteket egyaránt.Nekem különösen jó olvasni Lappát is, hiszen sok közös van bennünk és az életünkben is.Így hát kíváncsian várom sorait, kedves Ida néni.
VálaszTörlésüdvözlettel, Kamanduli vagy Kam (polgári nevén Tóth Ágnes, 37 éves és két kisfiú édesanyja)
Szívesen olvasom ezeket a kedves írásokat. Bikficnél találtam rád. (czzsuzsa néven írok ott)
VálaszTörlésLappa blogját jó ideje olvasgatom és nagyon nagy öröm, hogy valamennyire az anyukáját is meg lehet majd ismerni a neten keresztül. De a legeslegjobb az, amikor azt olvasom, hogy szeretni tetszik az életet. Azt hiszem az én anyukámnak is be kell szereznem gépet, netet, ha soha nem is ír egy fél sort se, de legalább olvasni tudja Ida néni blogját!
VálaszTörlésSok örömet kívánok a blogoláshoz! :o)
Nagyon örülök, hogy lehetőségem volt elolvasni Iduska néni írásait. Teljesen beléjük feledkeztem. Nagyon érdekel a történelem úgy általában is, a régi magyar paraszti világ pedig különösen; hogyan éltek, dolgoztak, szórakoztak az emberek. Eddig csak regényekből "gyűjtöttem információkat", de a saját történetek (bár az íróké is sokszor az) mégis más, főleg ha egy ismerős írja. Az Iduska néni stílusa pedig magával ragadó, egyszerű, nagyon sok tényt közlő, mégsem száraz, "nem lehet letenni".
VálaszTörlésNagyon kíváncsi vagyok/leszek a történet folytatására is, amelyről a megjegyzésekben olvastam.
A kert, a természet szeretetében anyukámra emlékeztet Iduska néni. Ha tehetné, minden idejét ott töltené. Megnyugtatja, kikapcsolja, feltölti. Mi is otthon gyűlünk össze hétvégenként, bár a férjek általában nem jönnek, de így is jól van ez.
Olvastam, hogy Idus néni is szeret olvasni. Nekem is ez a legkedvesebb elfoglaltságom, nincs is igazán más, amit ennyire szeretnék. Kíváncs lennék, miket teszett mostanában olvasni, ami érdemes arra, hogy ajánlja.
A blogíráshoz nagyon sok örömet, jó egészséget kívánok, magunknak meg érdekes olvasnivalót!
ekeseniko-nak üzenem megköszönve a kedves szavait, ha még nem olvasta volna keresse a könyvtárban Csalog Zsolt Parasztregény című könyvét.
VálaszTörlésEngem nagyon magával ragadott a tiszántuli parasztasszony élettörténete, különösképen azért, mert teljesen a mi tájszólásunk szerint írta meg a szerző .